Párásodás és penész

/_f/bine_de_stiut/kondenz-1.jpg Az ablakgyártás nagyarányú fejlődése következtében sikerült elérni, hogy a mai korszerű ablakok többsége tökéletes légzárásúak legyenek. Ezzel azonban megszűnt a nyílászárók természetes szellőzése, és sok esetben erre vezethető vissza a penész kialakulása és a páralecsapódás. További ok lehet, hogy csökkentek a légtartalékok és a falazatok vastagsága is, megszüntek a szellőzőaknák, légkivezetők. Régebben általánosan ötven-nyolcvan centiméter vastag falakat építettek, ma ennek harmada-negyede az elterjedt falvastagság. Ma sokkal kisebbek a hasznos légterek, és minden felületet elzárunk burkolattal, vastag műanyagfestéssel, jól szigetelt nyílászárókkal. Tovább növeli a penészesedés kockázatát, hogy míg korábban sok lakásban vegyes tüzelésű kazánt használtak, aminek következtében a nappali és az éjszakai hőmérséklet között akár 15 Celsius fok is lehetett a különbség, vagyis az esetleges nyirkosodott szerkezetek az óhatatlan túlfűtéssel ki lehettek szárítva, addig a ma elterjedt gázfűtés megjelenésével ez a ciklikusság megszűnt, és megjelent a penész is.

Több oka is van annak, hogy a lakótérben pára keletkezik. Az újonnan épített ház esetén, ha még nem száradt ki rendesen a fal, vagy ha a ház helytelen technológiával épült, például magukat a falakat úgy alakították ki, hogy azok a házat „bedunsztolják”. Az emiatt keletkező gombásodás és pára miatt néha helytelenül a nyílászárókat teszik felelőssé. Ha a ház már készen van, ki is száradt, számolni kell a hétköznapi használati víz párolgásával is, ami egy négyfős háztartás esetében körülbelül napi öt liter, ami a főzésből, fürdésből, mosásból adódó vízgőzt jelentheti. Továbbá nem elhanyagolható tényező az emberi szervezet páraleadása sem. Az emberi légzés során is egy-két liter vízgőz kerül naponta a ház légterébe. Ez a páradús levegő az ablaküveg belső, hőtechnikailag kedvezőtlen csatlakozási felületein kicsapódik, s az ablakon pára jelenik meg.

A páratartalom szabályozása

Ha túl magas a páratartalom, akkor megjelennek a párásodás és a penészesedés problémái. Elszínezik a fal felületét, veszélyeztetik az épület állagát, légúti betegségeket, allergiás tüneteket, ízületi gyulladást, és egyéb kórokat okozhatnak.

A problémát megelőzendő, otthonunk szellőzését átgondoltan oldjuk meg! Gondoskodni kell a lakás levegőjének optimális páratartalmáról, a főzéssel, fürdéssel, mosással, ruhaszárítással, sőt, akár a lélegzéssel termelt pára szabályozott elvezetéséről.

A páratartalom csökkentéséhez friss levegőt kell bevezetnünk a lakóterekbe, valamint a páradús, egyéb szennyezőkkel terhelt levegőt el kell távolítanunk a lakásból. Célszerű olyan páraszabályozott szellőzési rendszert alkalmazni, amely csak ott és akkor szellőztet, ahol és amikor ténylegesen szükséges. Erre ma már léteznek korszerű, hatékony szellőzési megoldások, amelyek már meglévő épületben is kialakíthatók utólagosan.
Páraszabályozott légbevezetőknek a nyílászárókba történő beépítésével automatikusan, de szabályozottan juttathatunk friss levegőt otthonunkba. A fürdőkben, vécéhelyiségekben beépített páraszabályozású vagy mozgásérzékelős légelvezetők légcsatornán keresztül kapcsolódnak egy csendes központi ventilátorhoz.

Kell tudni, hogy a külső szigetelés elkészülése után JELENTŐSEN megváltozik az épület páraáteresztő képessége, hiszen a szigetelő rendszer szinte teljesen zárt burkot képez. Igy az eddigi - a falakon távozó - pára már nem tud távozni a megszokott módon.

A magasabb páratartalom pedig sokkal jobban kihozza, hogy hol vannak hőszigetelési problémák, ott fog lecsapódni a pára, és jön a penész.

/_f/parasodas1.jpgA hőhíd a ház szerkezetének egy olyan felülete, amely jobban vezeti a hőt, mint a többi felület! Ilyen felület pl. a beton áthidaló vagy koszorú a mennyezet alatt.A tégla sokkal kisebb hővezetési tényezővel rendelkezik, mint a beton. A hőáram minden esetben a melegtől a hideg felé halad – azaz belülről kifelé “szökik a meleg”. Azt, hogy az adott szerkezet hőhidas-e, onnan lehet tudni, hogy lényegesen hidegebb a tapintása, azaz a belső felületi hőmérséklete alacsonyabb, mint a szerkezet többi részének. A hőhíd-problémák télen jelentkeznek, hiszen annál intenzívebb a hőhíd, minél nagyobb a külső és belső hőmérséklet közötti különbség.

A jól leszigetelt lakás nemcsak a meleget nem engedi ki, hanem lezárja a szellőzést is! Hamar elhasználódik a levegő, különösen, ha a család otthon van, főznek, mosnak, fürdenek. Nem is gondolná, mennyi párát termelünk a mindennapi életünk során. Az ideális relatív páratartalom 40-55% körül van. Ehhez képest nem ritka a 80-85% is, amivel találkoztunk.

Mennyi pára keletkezik egy átlagos háztartásban?

  • 4 ember, 12 órai pihenés: 1,92 liter/nap,
  • 4 ember, 3 órai otthoni munka: 2,16 liter/nap,
  • 15 cserép virág: 3,6 liter/nap,
  • 3 órai főzés, felmosás: 3 liter/nap,
  • 0,5 óra mosógéphasználat: 0,15 l/nap,
  • 4×15 perc mosdás, tusolás: 2,6 liter/nap,
  • 1000 cm2 szabad vízfelület (bűzelzárók, virágkaspó stb.): 0,48 liter/nap,
  • egyéb forrás, pl. vizes esőkabát: 0,2 liter/nap,
  • összesen: 14,11 liter/nap!

A levegőnek is van saját páratartalma és a hőmérsékletétől függ, hogy mennyit képes felvenni. A relatív páratartalom azt jelenti, hogy egy adott hőmérsékleten a levegő mennyi vizet tartalmaz ahhoz képest, amennyit maximálisan képes felvenni egy adott hőfokon. Ezért is van jelentősége a hőmérsékletnek, ugyanis minél melegebb a levegő, annál magasabb lehet a víztartalma ( gr / m3 ) is. Az alábbi táblázat ennek megértésében segít:

1. példa 2. példa

A 10°C hőmérsékletű levegő 10 gr / m3 vízgőzt képes felvenni.

Ha a levegő 6 gr / m3 vízgőzt tartalmaz, akkor a relatív páratartalom 60%.

6 gr / 10 gr = 60%

A 22°C hőmérsékletű levegő 17 gr / m3 vízgőzt képes felvenni.

Ha az 1. sz. példának megfelelően a levegőt 10°C hőmérsékletről 22°C hőmérsékletre melegítjük, akkor ez csak 35% relatív páratartalomnak felel meg.

6 gr / 17 gr = 35%

A nedvesség jelenléte a gombásodás szükséges feltétele, mivel a gombák tápanyagot csak vízben oldott állapotban tudnak felvenni. A levegőben mindig találhatók olyan szaporodásra képes penészgomba elemek, amelyek számára az adott hőmérséklet- és fényviszonyok megfelelőek.

Egy szobában általában 20°C és 45-55 %-os páratartalom az ideális. Ennél nagyobb páratartalom esetén a pára egy 12-13°C hőmérsékletű szerkezeten már kicsapódik, gondoljunk csak a hűtőből kivett üvegekre. Egy jól szigetelt falszerkezet belső felületi hőmérséklete 17-18°C körül van, egy olyan falszerkezeté viszont, ami hőhidas vagy rosszul hőszigetelt, csupán 13°C. Ezen a hőmérsékleten a levegő páratartalma már kicsapódik. A probléma pedig csak fokozódik, ha a légcsere nem megfelelő, vagyis nem szellőzik eleget a helyiség, nő a páratartalom, ezzel együtt pedig nő a harmatpont, vagyis az a hőmérséklet, ahol vízként kicsapódik a levegő páratartalma. Azokon a helyeken, ahol a levegő mozgása alacsonyabb, például a szekrények, ágyak mellett, ott a probléma hamarabb jelentkezhet és a hatása is intenzívebb.

Egy átlagos ember idejének 90%-át belső terekben tölti. Oxigént használ fel, és szén-dioxidot termel, mégpedig felmérések szerint egy személy óránként 10-75 liter CO2-t és 40-175 g vízgőzt bocsát ki.

Az emberek túlnyomó részének a jó közérzethez óránként 20-40 m³/h friss levegő elegendő (ebből egyébként csak 3-5 m³ -t használ fel a légzéshez).

A túl nedves és a túl száraz levegő egyaránt rossz közérzetet, ezen kívül egészségügyi és egyéb problémákat okoz.